Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Kategóriák / Termékek

„Ahol az akarat nem ismer határokat” – Interjú Bók László válogatott parakerékpárossal

Kevés olyan emberrel találkozhatunk, aki ennyire kitartóan és elszántan képes újra és újra felállni, még ha kerekesszékben is. Bók László, 49 éves válogatott parakerékpáros sportoló története bizonyítja, hogy a határok csak addig léteznek, amíg mi magunk falakat emelünk. Gyerekként egy súlyos baleset következtében vesztette el a járás képességét, de életútja azt mutatja: a sportban, az akaraterőben és a hitben minden lehetséges. Úszásban ifjúsági világbajnokként indult, majd maratonok, triatlonok és végül a parakerékpár világában talált otthonra – számos hazai és nemzetközi sikert aratva.

Sokan kíváncsiak arra, hogyan lehet újra és újra felállni a legnehezebb helyzetekből. Mi is feltettünk néhány kérdést Bók Lászlónak – a válaszai inspirálóbbak, mint gondolnád.

– Hogyan emlékszel vissza arra a napra, amikor minden megváltozott?

Bók László: 1988-ban történt, mindössze 13 évesen. Egy fáramászás közben balesetet szenvedtem, eltört a gerincem, és lebénult mindkét lábam. Az életem teljesen megváltozott, de soha nem hagytam, hogy a kerekesszék határozza meg, ki vagyok.

– Mi adott erőt ahhoz, hogy a sportban keress újra célt és örömöt?
B.L.: Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy mozgás nélkül nem tudok élni. Bár az úszást az orvosok tanácsára abba kellett hagynom, hamar megtaláltam a futás, majd a triatlon világát. Mindig hajtott a kíváncsiság, hogy mire vagyok képes, és persze a versenyzés izgalma.

– A triatlonos időszakodból melyik eredményre vagy a legbüszkébb?
B.L.: Egyértelműen a 2014-es Európa-bajnoki címre. Az hatalmas küzdelem volt, igazi mérföldkő az életemben. Akkor éreztem meg igazán, hogy a lehetetlen nem létezik.

– Hogyan jött a parakerékpározás, amelyben most válogatott szinten versenyzel?
B.L.: 2015-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Rögtön éreztem, hogy ez az én sportágam, hiszen a kitartás és az állóképesség mindig közel állt hozzám. Azóta többszörös magyar bajnok lettem, és számos nemzetközi versenyen is eredményesen szerepeltem.

– Az idei versenyszezonból mit emelnél ki eddig?
B.L.: Nagyon erős év van mögöttem, tele kihívásokkal. Májusban például Olaszországban a Noventa Di Piave Giro handbike kétnapos versenyen sikerült a 4. helyet megszereznem, majd Franciaországban szintén 4. lettem a Handi Gard Classic-on. Júliusban a Hungaroringen a magyar bajnokságon az első helyen végeztem, ami különösen szép emlék. Ezek az eredmények erőt adnak a további versenyekhez.

– Milyen célokat tűztél ki a közeljövőre?
B.L.: A 2025-ös szezon sűrű, de épp ez motivál. Augusztus végén Belgiumban vár rám a para-kerékpáros világbajnokság, ami nagy cél, szeptemberben pedig a budapesti Wizzair félmaratonra készülök. Mindig szeretem a hazai közönség előtt megmutatni, mit tudok.

– Mit jelent számodra a család és a környezet támogatása?
B.L.: Mindent. A családom a biztos pont, nélkülük nem tudnám ezt az utat járni. Ők azok, akik erőt adnak a mindennapokhoz, és a sikereim nagy része nekik is köszönhető.

– Mit üzennél azoknak, akik nehézségekkel küzdenek?
B.L.: Soha ne adják fel. A korlátaink sokszor csak a fejünkben léteznek. Ha van benned kitartás, bátorság és akarat, akkor bármilyen akadályt le lehet győzni.

Bók László története bizonyítja, hogy az igazi erő nem a fizikai képességekben rejlik, hanem az akaratban és a kitartásban. Bár a sors hatalmas próbát állított elé, ő újra és újra bebizonyítja: a sport nemcsak eredményekről szól, hanem arról a belső erőről is, amely másokat is inspirálhat. Az idei versenynaptár pedig egyértelműen mutatja, hogy László számára a kihívások soha nem érnek véget – hiszen minden újabb rajt egy újabb lehetőség a bizonyításra.